Települések

Zagyvarékas

Története
Régészeti leletek tanulsága szerint Zagyvarékas területe igen régen lakott hely. Kevés ásatás folyt ezen a részen, ám e ritka alkalmak során rábukkantak egy i.e. 3000 körüli rézkori telepnyomra. Az i. sz. 10-15 közötti tárgyi emlékek azt bizonyítják, hogy akkor az iráni nyelvet beszélő szarmaták éltek itt. A 600-as években avarok lakták a területet. Honfoglalás kori leleteket is találtak a régészek a környéken.

Első írásos emlékei 1347-ből származnak, Rekas néven említik.

1347 után Rékas többször elnéptelenedett, de mindig újra lakott hely lett. Az XIV. században Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott. A XV. századtól Heves vármegyéhez tartozó falu. 1546-tól a budai szandzsák pesti nahijéhez tartozik, valószínűleg a török kiűzéséig. A történészek úgy vélik, hogy Rékas a tizenötéves háború idején elpusztult. 1596-ban a fontos szolnoki vár közelében lévő Rékast Mehmed szultán hadai bizonyára pusztává tették.

A 16. században a váci püspökség birtoka volt, majd többször elnéptelenedett, míg 1710 táján katolikus magyarok telepítették újra.

A település lakói részt vettek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcban is.

A kiegyezés után, a dualizmus idején a község is dinamikusan fejlődött, melyre kedvező hatással volt a szolnok–újszászi vasútvonal kiépülése.

Az I. világháborúban kb. 900-an vettek részt a faluból, közülük mintegy 170-en haltak húsi halált.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején az északi (csehszlovák) hadjáratból visszatérő 101. Vörös Gyalogezred állomásozott a településen, és megpróbálta megakadályozni (sikertelenül) Szolnok román elfoglalását.

A II. világháború során a szovjet Vörös Hadsereg 2. Ukrán Frontja alá tartozó 7. Gárda Hadsereg és a 6. Gárda Harckocsi Hadsereg alakulatai szabadították fel a községet a német megszállás alól, 1944. november 4-én.

Korábban Pest megyéhez tartozott, 1950 óta önálló település.

Házai jórészt új külsőt öltöttek az elmúlt évtizedekben, de még fellelhetők a népi építészet emlékei is, a fűrészelt oromfalak.